A fokhagymát táplálékként és gyógyszerként már évezredek óta használják. Azoknál a népeknél, melyek a fokhagymát nagy mennyiségben fogyasztják, viszonylag több az egészséges és az idős ember. Az oroszok és a bolgárok nagy fokhagyma- és vöröshagymaevők, de »fokhagymamérgezésről« sohasem számoltak be. A Szovjetunióban élő százesztendősök kitűnő egészségüket és hosszú életüket a fokhagyma és vöröshagymaevésnek tulajdonítják.
Az Ótestamentum szerint Izrael fiai a pusztai vándorlás idején azon keseregtek, hogy elfogyott a fokhagymájuk. Az ókori egyiptomi írások arról számolnak be, hogy a piramisok építőinek fejadagja a fokhagymát is magába foglalta. Ha a piramisépítők a nagy erőfeszítések miatt az építkezést ott akarták hagyni, ezt a problémát a fokhagymaadag növelésével mindenkor meg tudták oldani. A Kheops piramis építésénél is így volt. A vikingek és a föníciaiak hosszú tengeri utazásaikra mindig vittek magukkal fokhagymát.
A fokhagyma gyógyhatásáról már az i. e. 3000 évtől vannak babilóniai, kínai, egyiptomi, görög és római írásos emlékeink. Nemcsak az ókori orvosok (Plinius, Dioszkoridész, Hippokrátész és Galenus), hanem a maiak (Are Verland, Werner Zabéi, Albert Schweitzer, Bircher-Benner és még sokan mások) is felhasználták a fokhagymát bélfertőzés, gyulladás, magas vérnyomás, érelmeszesedés és impotencia kezelésére.
Plinius 61 betegség gyógykezelésére ajánlja. »A fokhagyma olyan hatásos, hogy már a szaga is elűzi a kígyókat és a skorpiókat." Azt állítja, hogy a tüdő megbetegedéseinél és a gümőkóros fertőzéseknél is hatásos.
A zsidók szent könyve, a Talmud fokhagymát ajánl »az éhség csillapítására, a kedélyállapot és vérkeringés javítására, a testhőmérséklet állandósítására és a bélféregűzésre.« A rómaiak azért adták a kétkezi munkásoknak, hogy »kitartóbbak« legyenek, a katonáknak pedig, hogy bennük »bátorságot keltsenek.*
Az írek, dánok, és oroszok a fokhagymát évszázadokon keresztül a köhögés és a megfázás egyedüli gyógyszereként használták. Az ír népi gyógyászat a tüdőbetegségeknél is alkalmazta. A Meals Medicináiban, egy régi orvosi könyvben B.T. Férni azt állítja a fokhagymáról, hogy gyógyhatása a szamárköhögésnél és a gümőkórnál is kedvező, és hogy egy fej fokhagyma elpusztítja a gyermek fonalférgeit." Egy orvoskollégája jó tapasztalatokat szerzett vele az epebántalmak gyógyításában.
Az I. világháborúban az angol katonaorvosok a fokhagymát a sebfertőzés megakadályozására használták. A fokhagyma levét vízzel hígították, és az ezzel átitatott gézt a sebre tették, hogy a seb gyorsan gyógyuljon. Ezt a módszert a II. világháborúban a szovjet orvosok is alkalmazták. A fokhagymát és a vöröshagymát a fertőzésekkel szembeni ellenálló-képesség fokozására is használták.
A fokhagyma hatásosságának korszerű vizsgálatai. A modern orvostudományi kutatások igazolják, amit az ősi orvostudomány és a népi gyógyászat állít a fokhagyma gyógyító és betegség megelőző hatásáról.
A magas vérnyomás. Ez az egyik a sok állapot közül, melynél a fokhagyma hatása szembetűnő és gyors. Saját praxisomból tudom, hogy a legtöbb hipertóniás beteg vérnyomása már egy heti nagyobb mennyiségű fogyasztása után 20—30 Hgmm-rel csökkent. A genfi egyetemen működő F.G. Piotrowsky a nagyon magas vérnyomású betegeket kezelte fokhagymával és kitűnő eredményt ért el, mert a fokhagyma tágítja a vérereket. Vizsgálatait száz betegen végezte el. Már egy heti kezelés után 40%-uk vérnyomása 20 Hgmm-rel csökkent, és a szédülés, a szívtáji fájdalom, a fej meg a hátfájás 3—5 nap múlva enyhült.
A már ismertetett diétám fontos tartozéka a fokhagyma. Napi adagja kettő gerezd, a fokhagymapréssel szétnyomva.
Az indiai Dessai és More egy tanulmányukban azt írják, hogy a fokhagyma és a vöröshagyma gátolja az érelmeszesedést.
Debray és Loeper fokhagymakivonattal végzett állatkísérleteken bizonyította, és azután az embereken és kipróbálta, hogy a vérnyomás minden esetben csökkent.
Ilyen kísérletekről számol be a németországi gyógyszerészeti hetilapban V. Petkov. 0,05 g fokhagymakivonatot (mely 0,20 g fokhagymának felel meg) 0,9-os NaCl-oldatban a macskák visszerébe fecskendezett. Ezzel 50 Hgmm-es vérnyomáscsökkenést ért el. A kutyákon kísérletileg előidézett magas vérnyomást, különösen a szisztolés nyomást jelentősen csökkentette. A klinikai vizsgálatokba 114 magas vérnyomásos és érelmeszesedéses beteget vont be. A fokhagyma hatására szisztolés nyomásuk 8—33 Hgmm-rel, a diasztolés 4—20 Ghmm-rel csökkent.
• AZ ÉRELMESZESEDÉS ÉS A SZÍVBETEGSÉGEK
R. C. Jain, a bengázi Kórtani Intézet munkatársa állatkísérletekkel kimutatta, hogy a fokhagyma gátolja a zsírok felrakodását a verőérfalban, és ezáltal lassítja az érelmeszesedést meg a szívbetegségek kifejlődését.
Két indiai kutató, Árun Bordia és H. C. Bansal a Lancet című angol orvosi folyóiratban közölte, hogy a fokhagymaolaj hatására csökken a vér koleszterinje és trigliceridjei. Öt pácienssel egyszerre megetettek 125 g vajat. Ahogy várható is volt, 3 óra múlva vérük átlagos koleszterinszintje 221,4 mg %-ról 237,4 mg %-ra emelkedett. Ha megismételték, de velük még 50 g fokhagymalét is megitattak, 3 óra elteltével a vérzsírszint nemhogy emelkedett, hanem 228,7 mg %-ról 212,7 mg %-ra csökkent.
A szintén indiai K. T. Augusti és P. T. Matthew, a keralai egyetem Biokémiai Intézetében végzett patkánykísérleteinek eredményeiről számol be. Az egészséges állatokat két hónapig allicinnal,
a fokhagyma aktív hatóanyagával etették. Ennek hatására jelentősen csökkent a lipidek (zsírszerű anyagok) szintje a vérben és a májszövetben.
Ha azokkal a betegekkel, kiknél a vér koleszterinszintje magas volt, hosszabb időn keresztül naponta 0,5 ml fokhagymakivonatot itattak, koleszterin tartalmuk
jelentősen csökkent.
A már említett Dr. Augusti allicines kísérletei bizonyították, hogy a fokhagyma a lipidek szintézisét és lebontását a májban jelentősen befolyásolja, és ennek következtében csökken a lipidek mennyisége a vérben. Az érelmeszesedés gátlásával a fokhagyma a szív megbetegedéseinek kifejlődését megakadályozza. Ti. a lipidek (zsírszerű anyagok, mint a koleszterin és a trigliceridek) felrakodása a verőerek falában váltja ki az érelmeszesedést, a szív koszorúsereinek beszűkülését és a szívrohamot.
• A VÉRSZEGÉNYSÉG
K. Holvecs ausztráliai orvos egyik értekezésében bizonyítja, hogy a fokhagyma folyékony és szagtalan kivonata, a kyolic a vérszegénységet jótékonyan befolyásolja. Kísérleteibe ló vérszegény beteget vont be, és 8 hétig kezelte őket. Ez alatt a vörösvértestek festékanyaga megszaporodott. Az ellenőrző csoport ló betegénél, akik semmiféle kezelést sem kaptak, a vérfesték-tartalom nem változott. Azonban meg kell említeni, hogy a nagy mennyiségű nyers fokhagyma, folyékony kivonatával ellentétben, nemhogy csökkenti, de a vérszegénységet elő is idézheti. Ezért a vérszegények csak fokhagymakivonatot, esetleg főtt fokhagymát egyenek.
• A REUMÁS BETEGSÉGEK
Japánban, a Fukujama katonakórházban a derékfájásban és ízületi gyulladásban szenvedő betegeknél is alkalmazták a kyolic nevű fokhagymakivonatot. A kezelés 86%-ban volt kedvező hatású, és semmiféle kellemetlen mellékhatást sem észleltek. A patkánykísérletekben a fokhagyma gátolta a mesterségesen kiváltott ízületi gyulladás kifejlődését. Ezeket a vizsgálatokat a fokhagymából előállított készítménnyel, az Allisotinnal végezték.
• A CUKORBETEGSÉG
Sok vizsgálat bizonyította, hogy a fokhagyma hatása természetes és ártalmatlan, sőt a cukorbetegség gyógyítására is alkalmas. Három indiai orvos, Jain, Vias és Mahatma a Lancetben közzétette, hogy azokat a nyulakat, melyeknél a cukorbajt mesterségesen váltották ki, fokhagymával és vöröshagymával etették. Határozottan magas vércukorszintjük jelentősen csökkent. Ez előtt is végeztek hasonló kísérleteket, amikor számos kutató az előbbieknek megfelelő eredményről számolt be.
• AZ ALACSONY VÉRCUKORSZINT
A hipoglikémia, vagyis a vércukorérték csökkenése a hiperglikémiával, a megnövekedett vércukorértékkel ellentétes állapot. Úgy látszik, hogy a fokhagyma az alacsony vércukorszintnél is. előnyös.
A fokhagymaként tartalmazó anyagai azokra a tényezőkre hatnak, melyek szabályozzák az anyagcserét, és ezáltal a vércukorszint normális határok között tartható. Ez az anyagcserére tett kedvező hatás egyúttal a salakanyagok kiválasztását is fokozza, a máj és az idegrendszer működésére meg a vérkeringésre pedig ösztönzően hat. A fokhagyma a szervezet ellenálló képességét is fokozza azokkal az allergénekkel (túlérzékenységet kiváltó anyagok) szemben, melyek az élelemmel jutnak emésztőcsatornánkba.
• AZ ANTIBIOTIKUMOKÉHOZ HASONLÍTHATÓ HATÁSA
Gurvics szovjet tudós kimutatta, hogy a fokhagymának különleges tulajdonsága van, egyfajta ibolyántúli, un. mitogenetikus sugárzás. Ez a sugárzás, melyet azóta Gurvics sugaraknak neveznek, a sejtek növekedését és működését ösztönzi és a szervezet működésére serkentőleg hat.
Orosz tudósok a fokhagymának az antibiotikumokéhoz hasonlítható hatását is kimutatták. A Szovjet klinikákon és kórházi osztályokon szívesen használják a fokhagyma illóolajat tartalmazó kivonatait permetként belélegeztetésre. A szovjet orvosok egészségügyi felvilágosító tevékenységük keretében a fokhagyma és a vöröshagyma rendszeres fogyasztását tanácsolják, mivel egészséges és betegségmegelőző a hatása. Tehát ne csodálkozzunk azon, hogy az oroszok úgy eszik a vöröshagymát, mint mi az almát. Az antibiotikumokéhoz hasonló hatását úgy vizsgálták, hogy 30 tengeri malac sebfertőzését fokhagymakivonattal kezelték. Az ilyen kezelés hatására a dezoxiribonukleinsav termelése fokozódott, a baktériumok szaporodása jelentősen lelassult, és a seb gyorsan begyógyult.
• BAKTÉRIUMELLENES HATÁSA
Számos közleményben olvasható, hogy a fokhagyma leve baktériumellenes hatása mellett a betegséget előidéző gombák szaporodását is gátolja. A Nobel-díjas Arthur Stol a 40-es években kimutatta, hogy ez a hatás egy ként tartalmazó aminosavnak tulajdonítható.
D. B. Dubova és E. P. Leszkinov kísérleteikkel be tudták bizonyítani, hogy bizonyos gombás fertőzések a fokhagyma levével gyógyíthatók. A szovjet tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a fokhagymakivonat az idült bél- és a gyomorhurutnál, az influenzánál és a szamárköhögésnél előnyös hatású. Indiában végzett kutatásaikkal Data és munkatársai kimutatták, hogy a fokhagyma aktív hatóanyaga az allistatin I és allistatin II erősen gátolja a staphylococcus és a kólibaktérium szaporodását.
A középen látható betokozódott daganat nem szövi át a mell zsír és mirigyszövet állományát, tehát elvileg "jóindulatunak" is mondható.
• A FOKHAGYMA RÁKELLENES HATÁSA
A rákos betegekre tett esetleges gyógyító hatását még kutatják. Weisberger és Pansky a Science című folyóiratban beszámoltak egyik kísérletükről, melyet 1957-ben a Western egyetemen végeztek. Egereket ráksejtekkel fertőztek, és azok 16 napon belül kimúltak. Ám ha előzőleg fokhagymakivonattal kezelt ráksejteket fecskendeztek be az állatokba, az egerek 6 hónapnál tovább éltek. Egyik-másik kísérletükben a nőstényegeret nyers fokhagymával etették, ezért az emlőrákot nem tudták kiváltani.
Szovjet vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a fokhagymakivonat a rák kifejlődését nemcsak az állatoknál, de az embernél is gátolja.
• A GERMÁNIUM ÉS A RÁK
A Rákellenes Egyesület Los Angeles-i értekezletén K. Asai japán orvos azt állította, hogy a germánium (a természetben csak nyomokban található) rákellenes gyógyító és megelőző hatással rendelkezik. A fokhagymában sok a germánium. Ezek szerint amellett, hogy a fokhagyma sok gyógyhatású anyagot tartalmaz, még rákellenes hatása is van, mely a germániumnak köszönhető. Ezt az állítást az is alátámasztja, hogy a kínaiak és a koreaiak között, akik rendszeresen eszik a fokhagymát, a rákos megbetegedések aránylag ritkán fordulnak elő. A tokiói orvosi egyetem Közegészségtani Intézetében végzett vizsgálatok is azt bizonyítják, hogy a fokhagymának jelentős szerepe van a rák megelőzésében. A vizsgálatokat a kísérleti patkányok két csoportján végezték el. Az állatokba rákos sejteket juttattak be. A kísérleti csoport táplálékához fokhagymát kevertek, a kontroll csoportéhoz viszont nem. A rák a kísérleti csoportban nem fejlődött ki, kontroll csoportban azonban jelentkezett.
• A FOKHAGYMA CSODÁLATOS HATÁSÚ SZER
Amint azt az eddigiekből láthattuk, a fokhagymának tényleg nagyszerű betegségmegelőző és gyógyító hatása van. A következőkben azokat a betegségeket soroljuk fel, melyeket a fokhagyma és kivonatai eredményesen gyógyítanak:
- a magas vérnyomást és az érelmeszesedést,
- a gümőkóros fertőzést (tuberkulózist),
- a cukorbajt,
- az ízületi gyulladást és a rákot,
- emeli az alacsony vércukorszintet
- a hörgőhurutot és az asztmát,
- a szamárköhögést, a tüdőgyulladást és az influenzát,
- a túlérzékenységet,
- a bélférgességet.
- akadályozza a rothadási folyamatokat a bélben és a bélgáz képződést,
- akadályozza a hasmenést a parazitás fertőzéseknél és a vérhast
- akadályozza az álmatlanságot.
A felsorolt megbetegedéseket a természetgyógyászat fokhagymával kezeli. Egymagában vagy más élelemmel meg biológiai hatóanyaggal társítva alkalmazzák. Személyes tapasztalatom is bizonyítja, hogy a fokhagyma nagyon eredményesen használható az emésztési zavaroknál, bélférgességnél, vérhasnál, asztmánál és a magas vérnyomásnál. Alkalmazásával kitűnő eredményt tudtam elérni az influenzának annál a formájánál, mely torokgyulladással jár. Ilyenkor a beteg egy cikk fokhagymát felébe hasít és a nyelvére teszi.
Dr. P. A. Élet és Egészség folyóirat
Reforméletmód és étkezési tanácsok a biblia segítségével.
Ajánlott bejegyzések:
hirdetés
A bejegyzés trackback címe:
http://etelreformer.blog.hu/api/trackback/id/2028838
Kommentek:
Nincsenek hozzászólások.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj.
Címkék: egészséges táplálkozás