A CSODÁLATOS EMBERI SZERVEZET

 
A törékeny, de bámulatos és titokzatos emberi szervezet tudományos, műszaki és művészeti szempontból is csodálatot vált ki, ám szerkezetével, felépítésével és működésével kapcsolatban még mindig sok a tisztázatlan kérdés. Minden ember bonyolultan és szerteágazóan egymáshoz kapcsolódó sejtek, szövetek és szervek sokaságával rendelkezik, melyek működését különféle vegyi folyamatok és az energiarendszer teszi lehetővé. Mindaddig, amíg kifogástalanul működnek, nem veszünk róluk tudomást. De ha valamilyen sérülés vagy betegség fájdalmat, rossz közérzetet, esetleg valamilyen elváltimageozást okoz, rögtön a figyelmünk központjába kerülnek.
Nagy általánosságban keveset tudunk szervezetünk működéséről. Még azokat sem gondolkodtatja el a szervezet csodálatos felépítése, akik a szervezet működéséről tájékozottabbak.
Azok a mechanizmusok, melyek a szervezetnek lehetővé teszik, hogy óvja és gyógyítsa magát, a világmindenség legösszetettebb jelenségei közé. sorolhatók. Minden sejt egy kis gyár, mely felhasználja a levegőt, vizet és élelmet, de közben meg is változtatja őket.image
Eközben a sejtek az élelmi anyagokból felszabadított energiát hasznosítják, továbbítják, sőt átalakítva tárolhatják is. Minden sejtnek megvan a lehetősége, hogy elhasznált részeit kicserélje, meghibásodott részeit kijavítsa, és önvédelmi rendszerét állandó készültségben tartsa, melynek imageeredményeként a környezetéből kiinduló támadásokat ki tudja védeni.
A betegségek leggyakrabban azért válnak krónikussá, mert szervezetünket ésszerűtlenül terheljük és nem törődünk a káros következményeket kiváltó stresszekkel. Egészségünk megóvása gyakran attól a párbeszédtől függ, amelyet saját szervezetünkkel folytatunk, azaz nagyon fontos, hogy mennyire ismerjük működését, észrevesszük-e és megértjük-e jelzéseit. Bölcs tanácsadónk, jó barátunk lehet, de halálos ellenségünkké is válhat. Ez attól függ, hogy mennyire értjük meg és miként bánunk vele.
Az önmagunkkal törődés tehát azt is feltételezi, hogy mennyire tudjuk megismerni szervezetünk életfolyamatait és szerveink működését. Ezzel kapcsolatban Róbimageert Boyle 17. századi tudós a következőket jelentette ki: „A gondolkodó elme számára szégyenteljes dolog, hogy az emberi test tökéletes szerkezetéről, az istenien megépített palotáról, melynek lakója, semmit se tudj ön.”
Lássuk hát, milyen ez a tökéletes szerkezet! A csontváz 200 csontból tevődik össze.
 
A mozgásszerv-rendszer passzív része, a test szilárd váza. Agyunkat és többi szervünket megvédi a káros behatásoktól és elhelyezkedésüket, függesztésük lehetőségét is biztosítja. Ennek a stabil, de ugyanakkor mozgékony rendszernek a részeit porcszövet, inak és izomszalagok kötik össze, melyek a csontváz esetleges rendellenes alakváltozásait meggátolják. Az emberi testet erős és ellenálló külső burok, a köztakaró, a bőr vonja be.image
Az izmok tartják össze a csontokat. Nélkülük a test összecsuklana, ahhoz hasonlóan, mint a bábszínházban a bábu, ha a tartó zsinórokat eleresztik. Az izomzat a testsúly 35—40 %-a. Háromféle izomszövetet különböztetünk meg. Összehangolt működésük teszi számunkra lehetővé az atlétikai csúcseredmények elérését, de szerveink állandó, automatikus és hibátlan működését is.
Több mint 600, az akaratunktól függő idegrendszer irányítása alatt álló izom veszi körül és tömíti csontvázunk hézagait. Ezek teszik lehetővé, hogy bármikor, kívánságunknak megfelelően mozogjunk.
Az akaratunktól független idegrendszer szabályozza a simaizmok működését, melyek áramlásban tartják az erekben a vért, keverik a lenyelt ételt és lehetővé teszik az emésztő-, légző-, vizeletkiválasztó és ivarszervek működését. Ezek a szervek mind az ébrenlét idején, mind alvás közben önműködően dolgoznak, és agyunkat a döntések tömegétől mentesítik.
Az embernek, hogy fennmaradását biztosítsa, rengeteg energiával kell rendelkeznie. Egymással összefüggő rendszerek gondoskodnak arról, hogy a táplálékból minél nagyobb mennyiségű energia szabaduljon fel. Ezek a rendszerek a szervezet számára nemkívánatos anyagok kiürítéséről is gondoskodnak.
Energiaforrásunk az élelem. Egy 73 kg testtömegű ember élete folyamán kb. 50 t élelmet fogyaszt el. Az, hogy ki mennyit eszik, egyénenként különbözik, ám attól is függ, hogy milyenek az életfeltételek. Még a hízásra hajlamos emberek szervezete is a tápláléknak csak a kisebb hányadát tudja hasznosítani.


Napi táplálkozásunkban a vízfelvétel a legnagyobb tömegű. Naponta átlag kb. 2 l vizet iszunk meg. Ezt nem is vesszük észre, mivel legnagyobb részét az élelemmel juttatjuk be szervezetünkbe. Vízen kívül táplálékunk még zsírokat, szénhidrátokat és fehérjéket tartalmaz.
Ezt a nyersanyagot elbontásuk és felépítésük után szervezetünk különféle rendszeri szükségletének megfelelően hasznosítja. Még pedig úgy, hogy a sejtekben elraktározott anyag elégetésekor energia szabadul fel. A legtöbb szervezetnél az energiahordozók bevitele és az ezekből felszabaduló energia egyensúlyban van, amikor az aktivitása normális határok között mozog. Ez úgy is elképzelhető, hogy minden sejtben éjjel-nappal és évről évre egy-egy kis fáklya ég. Az anyagcsere nagyon összetett folyamat. Az emésztéskor az élelem olyan apró részekre bontódik le, hogy azok a vékonybél falán könnyen átjuthassanak és bekerülhessenek a vérpályába. Ennek érdekében naponta 2,5 l különféle emésztőnedv képződik. Az emésztés legfontosabb szakasza a 6 m hosszú, hatalmas felszívódási felülettel rendelkező vékonybél. Ezt a nagy felület, mely 457 100 cm2, teszi lehetővé azoknak a tápanyagoknak a felszívódását vérünkbe, melyeket mindennap, a körülbelül 8 liternyi élelemmel és folyadékkal a tápcsatornánkba juttatunk. Amikor a vékonybélben a hasznosítható tápanyagok felszívódása befejeződött, a béltartalom az addig meg nem emésztett élelemmel együtt a vastagbélbe továbbítódik, ahol a hasznos baktériumok befejezik az emésztést. Hogy ez a rendszer mennyire összetett, azzal világítható meg, hogy a májnak működése közben több mint 500 különböző feladatot kell elvégeznie. A máj, ha a fokozott működés vagy betegség következtében károsodik, azzal a képességgel rendelkezik, hogy bizonyos feltételekkel a máj szövetet újra tudja alkotni.
A vérkeringéssel nem csaimagek a felszívódott tápanyagok jutnak el a sejtekhez. Legfőbb feladata, hogy a légzés folyamán a vörösvértestekhez kötődött oxigén a sejtekbe jusson, mely nélkül az anyagcsere folyamatok leállnának.
A szív szivattyúzza a vért, mely az erekben minden sejtig eljut, a sejteket a belekben felszívódott tápanyagokkal és a tüdőben megkötött oxigénnel látja el. Ha minden véredényt és hajszáleret összekötnénk, hosszuk elérné a 644 km-t.image
A kb. 5 l vért, melynek a sejtes elemeit a csontvelő termeli, ezeken a hosszú csöveken keresztül a kb. 250 g súlyú szív tartja állandó áramlásban. A szív 24 órai munkájával a szívkamrákból több mint 8000 liter vért lök ki, melynek a helyes irányú áramlását a szívbillentyűk szabályozzák.
Éjjel-nappal percenként 15-20-szor lélegzünk be és ki, ha az aktivitásunk átlagos. Tüdőnk 8—10 m3 levegőt mozgat meg 24 óra alatt. Belégzéskor vérünk oxigént vesz fel, kilégzéskor pedig szervezetünk számára káros széndioxidot ad le. Az oxigén a belégzett levegőnek csak az 1/5-ét teszi ki, ám nélküle az élet elképzelhetetlen. Ezt az is bizonyítja, hogy oxigén hiányában az agysejtek már néhány perc alatt elhalnak. Szervezetünk oxigénszükséglete a nehéz testi munka és a megerőltető testedzés közben a nyugalmi állapothoz viszonyítva a hússzorosára is megnőhet.
A gáznemű anyagok a vér és a belélegzett levegő között a tüdőben cserélődnek ki. A tüdő légző felülete a testfelületnél 40-szer nagyobb. Két tüdő-féllel rendelkezünk, melyekben számtalan tüdőhólyagocska van. Ezek falán keresztül az oxigén a hajszálerekbe, majd azok közvetítésével a nagyvérkörbe jut.
A salakanyagokat a vese és a többi kiválasztási szerv távolítja el a szervezetből.image
A vesében képződő vizelet a húgyhólyagba továbbítódik. Egy óra leforgása alatt az összes vérmennyiség hússzor áramlik át a vesén, azaz azon az l millió szűrőegységen (nefronon) keresztül, melyek mindkét vese kérgi részében helyezkednek el. Mindezek a folyamatok két rendszer ellenőrzése alatt állnak: az egyik az ideghálózat, mely az agyból jövő utasításokat közvetíti, a másik a belső elválasztású mirigyekből áll, melyek hormonjaikat közvetlenül a vérbe juttatják. Nagyrészt a belső elválasztású mirigyek teszik lehetővé a szervezet belső közegének és a szerveknek meg minden sejtnek a sikeres ellenőrzését.
Az ilyen ellenőrző rendszer és az azokból kapott utasítások nélkül a szervezet különböző részeinek és rendszereinek, valamint azok komplikált működésének összehangolása elképzelhetetlen lenne.image
A központi idegrendszer, vagyis az agy és a gerincvelő minden életjelenséget felölel és ellenőriz. Ennek a feladatnak a teljesítésében a környéki idegrendszer ágainak megszámlálhatatlan nyúlványa segédkezik. A központi idegrendszer 100 milliárd sejtből tevődik össze. Az idegeken keresztül gyenge elektromos feszültségek terjednek és az utasítások a szervezet minden részébe eljutnak. Ennek gyorsasága az ideg nagyságától és fajtájától függ. Ez a sebesség a főidegekben elérheti a másodpercenkénti 90 m-t, a mellékidegekben viszont csak az 1,5 m-t.
Érzékszerveink összegyűjtik a feléjük sugárzó különféle energiát: a fényt, a hangot (zörejt), az érintést, az ízt, a szagot meg a hőenergiát, és az ingereket adatfeldolgozás céljából továbbítják. Az agykéreg összegyűjti és elvégzi az adatok értelmezését. Ezáltal az a lánc, amely a környezetünkkel összeköt, bezárul és annak minden vonatkozása tudatosodik bennünk.
Sherrington, a neves fiziológus, aki a 20. sz. elején működött, így fejezte ki magát: „A központi idegrendszer működése olyan mintaszerű, mint egy varázslatos szövőszéké”. Meggyőződhettünk tehát arról, hogy szervezetünk szövet felújítási, önvédelmi és reprodukáló rendszere hibátlanul és összehangoltan végzi feladatát. Biztosítja az egyén létezését és az emberi faj fenntartását.
Mi valóban a Föld gyermekei vagyunk, mivel szervezetünk olyan anyagokból épült fel, mely jellegzetesen földi. A vas a vérfesték legaktívabb része, a jód a pajzsmirigyhormoné', a cink az inzuliné; a kén a B-vitaminok csoportjának, a kobalt a Biz-vitaminnak, a kalcium, foszfor és fluor pedig csontszövetünk és fogaink állományának fő összetevője. A szelénnek, a réznek, a nátriumnak és a káliumnak meg más ásványi anyagnak az emésztésben és a szervezet más életfolyamataiban van szerepe.
 
Ez a rövid ismertető is elegendő ahhoz, hogy megcsodáljuk, és mindenekfelett tiszteljük azt a komplikált és egyúttal tökéletes gépezetet, amellyel mindegyikünk rendelkezik.
Azt, hogy az emberi szervezet saját magát tudja gyógyítani, csak nem régóta tudjuk. Kísérletekkel igazolták, hogy akaratlagosan a szervek tudatunktól független működésére is lehet hatni. Pl. a bőr hőmérsékletére, a szívverés gyorsaságára, a vérnyomásra az izmok feszülésére és lazítására.
Az endorfinok (az agyszövetben található anyagok) fájdalomcsillapító hatása tízszer nagyobb a morfiuménál. Talán ezek az anyagok teszik lehetővé számunkra, hogy szervezetünk el tudja viselni és rövid idő múltán semlegesíteni tudja az erős fájdalmakat és stresszeket. A természet csodálatos ajándéka, hogy akármilyen fájdalom vagy stressz esetén rajtunk magángyógyszertárunk segít. Annak tehát, hogy értelmét lássuk az egészségvédő intézkedéseknek és e célból minden erőnket mozgósítsuk az-az előfeltétele, hogy szervezetünket, ezt a rendkívül bonyolult rendszert jól megismerjük.
Dr. Tim Ramsey
ÉLET ÉS EGÉSZSÉG

Címkék: