Kolbászt szalonnával? Ráadásul büntetlenül?

 
Life & Style
2011. március. 31., csütörtök


Csábító lehetőségek, azonban egy magyar embernek ez smafu. Hiszen nemzeti szent kultuszállatunk különböző testrészeit fogyasztani (sunka-kolbász- szalonna-sülve-főve-nyersen-füstölve) a mindennapi kenyerünknél is fontosabb tényező. A sertéslobbi úgy hízik az ilyen cikkektől, mintha (sertés)hájjal kenegetnék. Ezután már a vörösborral is besorolunk Zsupán kupléja  mögé, mert kissé kimaradt belőle a lényeg: “Az irkafirka nékem, sose volt a mesterségem. Már apró gyermekkorban, csak sertések közt voltam. A költészet nem pálya – ezer villám és sertésvész. Különb a disznó hája, mert ehhez nem kell ész. Meeeert…Az élet célja semmi más, csak jó evés és jó ivás….”. A franciákkal ezek után összehasonlítani minket nagy skandalum – lenne- ugye? (D.O.)


Születésünkkor mindannyian más-más esélyekkel indulunk az életnek. Lehetőségeink egy része a génekben van kódolva, másik részét mi teljesíthetjük be, életszemléletünk, életmódunk által. Új kutatási eredmények alapján egyénre szabott táplálékok gyártásával kísérleteznek.
Jó hír, hogy hiába hordozunk egy betegségre való hajlamot, ha életmódunkkal nem segítjük elő annak kialakulását. Mivel ma a vezető halálokok között olyan betegségek vannak, amelyek a táplálkozással befolyásolhatók, így az első fontos lépés ezek megelőzésére a helyes táplálkozás lenne. De vajon kinek mi a helyes? Erre próbál választ adni egy új, fejlődőben levő tudomány, a nutrigenomika. Lehetővé válik annak feltárása, hogy kinek mi a legjobb, milyen szükségletei vannak az egyes tápanyagokból. A gének azonosításával kideríthető a betegségekre való hajlam is, így időben elkezdhető a megelőzés – áll a magyar dietetikusok hírlevelében.


Genetikai felépítésünk meghatározza megjelenésünket, ugyanakkor testünk működését is. A helyes működést illetően viszont egyéni eltérések lehetnek, amelyek befolyásolják például az étrendre adott különböző reakcióinkat. Így lehetséges az, hogy egyesek kolbászt ehetnek szalonnával, mégsem árt a koleszterinszintjüknek, míg másoknak szigorú diéta mellett is megemelkedik a vérzsírszintjük. Vannak olyanok is, akik ropit ehetnek sós mogyoróval, mégsem lesz magas vérnyomásuk a sok só hatására, és akadnak olyanok is akiknek már csak e ropogtatnivalók hallatán is felmegy a vérnyomásuk. Az utóbbi csoportba tartozók örökölték a magas vérnyomásra való hajlamot, így a sószegény táplálkozást kell előnyben részesíteniük, ha el akarják kerülni e betegséget.
A nutrigenomika kutatási eredményeit felhasználva, az élelmiszeripar már „egyénre” szabott táplálékok gyártásával kísérletezik. Ezek a funkcionális élelmiszerek, és közös jellemzőjük, hogy az egészségnek csak jót tesznek. Az egyéni tulajdonságokat figyelembe vevő étrend kialakítására azonban várni kell, a hatásmechanizmus felderítése és ennek átültetése a gyakorlatba még csak kezdeti lépéseknél tart.
A vörösbor és a franciák
Bizonyára sokan hallottak már a francia paradoxonról. Annak ellenére, hogy a franciák sok telített zsírban gazdag táplálékot (sajtot, vajat) fogyasztanak, mégis elkerüli őket számos szív- és érrendszeri betegség. De minek köszönhető ez a jelenség? A franciák gyakran fogyasztanak vörösbort, így hozzájutnak a borban található rezveratrolhoz. Ez az antioxidáns hatású összetevő  segít megelőzni a kardiovaszkuláris betegségeket, ugyanakkor – polifenol lévén – rákellenes hatással is bír. Képes meggátolni egyes bőrből kiinduló rosszindulatú daganatok burjánzását. A rezveratrol segíthet hosszútávon megőrizni az egészséget. A SIRT-1 génre hatva, egy ősi enzimcsalád fehérjéinek (sirtuin) termelődését segíti, amelyek növelik a mitokondriumok számát és serkentik azok működését. A mitokondriumok a sejtek energiatermelő központjai, melyekben a táplálékkal felvett cukor és zsír kémiai energiává alakul. Az így nyert energiát szervezetünk az életműködésekhez tudja felhasználni. Minél több mitokondriumunk van, annál hatékonyabbak és egészségesebbek vagyunk.


FOTÓ: Fazekas István
Ahogyan a rezveratrol a fent említett hatását kifejti, a nutrigenomika mellett akár az epigenetikával is magyarázhatnánk. De mit is jelent ez az új fogalom? Az epigenetika olyan jelenségeket vizsgál, melyek hatására megváltozik az örökítőanyag genetikai sokféleséget létrehozó képessége, de ez a változás nem mutáció következménye. Végeredményben módosul a fehérjék felépítésére vonatkozó információ is, az örökítő anyagot hordozó struktúra (dezoxiribonukleinsav, DNS) építőköveinek változása nélkül.
A vörösboros példából is jól látható, hogy életmódunk, környezetünk az örökítő anyag szintjén képes hatni ránk, ezért egyáltalán nem mindegy, hogyan élünk, és főként mit eszünk. És a legfontosabb, a mi DNS-ünk epigenetikai módosulása egyes esetekben még az utódoknál is megjelenhet, akár a harmadik generációra is hatással lehet; például ha a terhes anya dohányzik, annak még unokája is érzékelheti a káros hatásokat.


Kapcsolódó címkék:
vörösbor,
egészséges ételek,
antioxidáns,
dietetika,
francia paradoxon,
egyénre szabott ételek,
nutrigenomika,
epigenetika

Címkék: