Vírusok, baktériumok, gombák, élősködők, hogy csak néhány veszélyforrást említsünk, ami a természetben leselkedik ránk. Az, hogy a különböző kórokozók mégis csak néha képesek kisebb-nagyobb bajt okozni, azt a szervezetünk egy olyan rendszerének köszönhetjük, ami gyorsan és hatékonyan áll ellen a bajt okozó fertőzéseknek. Az immunrendszer bámulatos és különös működése sok bajtól óv meg minket. Ám néha ez a védelem is meggyengülhet.
Az immunitás szó védettséget jelent. Ennek az állapotnak az elérésére törekszik az immunrendszer: mindent elkövet azért, hogy a testünk védett legyen az idegen anyagoktól, fertőzésektől. Működésének alapja tehát az, hogy képes megkülönböztetni a szervezet anyagait az idegen anyagoktól, majd a felismerés után eltávolítja ezeket. Testünk védelmét bonyolult folyamatok irányítják: ezek során számos sejtféleség és különböző molekulák kölcsönhatása alakítja ki a megfelelő immunválaszt. Rengeteg úton és módon érhet minket kívülről támadás: sok vírus cseppfertőzéssel, a légzőrendszer útján jut a szervezetbe, bizonyos betegségeket okozó baktériumok a táplálékkal kerülnek be, más kórokozók pedig sérülések kapcsán – például a bőrön át behatolva – fejtik ki káros hatásukat. „Így érthető, hogy az immunrendszerünknek ahhoz, hogy gyorsan és hatékony vegye fel a harcot az idegen behatolókkal szemben, az egész testet behálózó hadsereggel kell rendelkeznie: a katonák szervezetünk szinte bármelyik pontján harcra készen állnak. S – maradva az előbbi hasonlatnál – azt mondhatjuk, hogy különböző feladatokra szakosodott, más és más fegyverrel rendelkező egységek veszik fel a küzdelmet a kórokozók különböző fajtái ellen, így a vírusok, a baktériumok, a különböző gombák és paraziták ellen. Erre azért van szükség, mert a kórokozóknak is eltérő, nagyon változatos eszközeik és kifinomult, meglehetősen ravasz módszereik vannak a gazdaszervezet károsítására, fertőzésére és az élősködésre. Ezért fontos tehát, hogy megfelelő gyorsasággal és a megfelelő helyen alakuljon ki a válaszreakció” – magyarázza Balázs Csaba immunológus, endokrinológus, belgyógyász.
Őszi megfázás. Meggyengült védelem
Forrás: dripnet.hu
Az élővilág evolúciója során számos olyan mechanizmus alakult ki, amely az idegen behatolók nagyon gyors elpusztítását vagy hatástalanítását biztosítja, így akadályozva meg a kórokozó elterjedését, illetve nagymértékű elszaporodását a megtámadott szervezetben. Ismerve a káros mikrobák gyors szaporodási ütemét - számos baktérium tömege például húsz percenként megduplázódhat, ami persze függ a környezeti tényezőktől is – a hatékony azonnali reakció a gazdaszervezet túlélése szempontjából alapvető fontosságú. A kórokozó mikrobák, a patogének azonnali elpusztításában döntő szerepe van az úgynevezett természetes vagy veleszületett immunrendszernek, amely a szervezetbe jutó kórokozót rögtön felismeri és elpusztítja: ennek köszönhető, hogy sokszor észre sem vesszük a káros mikrobák támadását. Ahogy az immunológus mondja, az említett, a születésünk pillanatától jelenlévő immunrendszer mellett, az idő múlásával egy másik védekező-mechanizmus is kialakul – ez a szerzett immunitás –, ami folyamatosan „tanulja” az addig ismeretlen, új kórokozók azonosítását. „Míg a velünk született immunitás a fagocitákra, addig a szerzett immunitás a limfocitákra épül, ami egy másik fehérvérsejt-típus. Nagyon leegyszerűsítve: amikor a kórokozó a szervezetbe kerül, az a limfociták átalakulását indítja el. Ennek a folyamatnak a végén válik képessé a limfocita arra, hogy az adott idegen anyagra kialakítsa a hatásos pusztító mechanizmust. Így jönnek létre az immunglobulinok, amelyek a konkrét baktérium, gomba, parazita ellenanyagai. És még egy érdekesség: a memeóriasejtek – ezek is a limfocitákból alakulnak ki – tovább keringenek s szervezetben, s mivel emlékeznek egy-egy adott kórokozóra, egy újbóli találkozás alkalmával sokkal gyorsabban képesek aktiválni a szükséges immunválaszt” – avat be a szervezetünk bizonyos folyamataiba Balázs professzor?
Nézzük, mi történik akkor, ha köhögő, tüsszögő emberrel utazunk a villamoson. A levegőbe ilyenkor influenzavírusok repülnek, amiket belélegzünk, ám – s ezt mindenki tapasztalta már -, nem minden esetben betegszünk meg egy-egy ilyen találkozás után. Ez annak köszönhető, hogy az előbb bemutatott, állandóan készenlétben álló sejtek és molekulák megakadályozzák a kórokozó-fertőzést, lehetetlenné teszik a vírus nagymértékű elszaporodását. Előfordul azonban, hogy a tüsszentés nem marad hatástalan: a szervezetünkbe jutó kórokozó eléri, hogy másnapra-harmadnapra belázasodjunk, fájjon a fejünk, gyengének, egyszóval betegnek érezzük magunka. Ennek leggyakoribb oka az, hogy olyan nagy mennyiségű vírus jut a szervezetünkbe, aminek a leküzdésére a természetes immunrendszer elemei már nem képesek. Ekkor válik szükségessé a jóval bonyolultabb, de nagyon hatékony rendszer, a már említett szerzett immunrendszer aktiválása.
Környezetszennyezés, bizonyos gyógyszerek, élelmiszerek, stressz – hogy csak néhányat soroljunk azok közül a tényezők közül, amik mind alkalmasak arra, hogy összezavarják az immunrendszerünket. Az effajta kisiklás kóros folyamatok kialakulásához vezethet: ilyen eset például az, amikor az immunrendszer saját struktúrákkal szemben kialakult toleranciája megszűnik, különböző okok miatt a szervezet anyagait tekinti idegennek, és a saját sejteket, szerveket támadja meg. Ezek a folyamatok vezetnek az úgynevezett autoimmun betegségek – ilyen például a szklerózis multiplex -, amik a lakosság 6-7 százalékát érintik. „Az is betegségekhez vezet, ha az immunrendszer egy jelentéktelen külső anyagot - virágpor, porszem -, ellenségként kezel, s hevesen, túlzott reakcióval csap le rá: ez tapasztalható az allergiás reakciók során” – említ példákat az immunrendszer sérült működésével kapcsolatban a szakember. Egyébként immunrendszerünk védelme és erősítése érdekében mi magunk is sokat tehetünk: bár csodaszerek és csodamódszerek nincsenek, de a testmozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, a vitaminok és nyomelemek megfelelő mennyiségű bevitele, és - ne feledjük - a stressz csökkentése mind az immunrendszer jó működéséhez vezet.
Címkék: emberi szervezet